A némaság térdepelt a mellkasukra. Mindenki a hallottakon gondolkodott, miközben oda fent a nap sötét viharfelhők fogságába esett, akik mennydörögve tartották markukban a súlyos könnyeit.

----

Valahogy a gondolkodás is nehézkesnek bizonyult. A speciális csak ült a széken. Még sose nézett szembe ilyen komoly veszéllyel, ennyire beteg elmével. Most először érzett olyat, amit még előtte sosem. Félt. Félt, hogy a nőt, akit szeret, sose látja többé viszont akárcsak a fiát. Félt, hogy ezúttal mikor ily roppant elmék kereszttüzébe került az ő rutinja és a puszta izom kevésnek bizonyul. És amitől a legjobban félt, hogy a végén nem tudja majd mindkettejüket megmenteni.

Háta mögött a kis csapat rendíthetetlen erővel dolgozott egésznap, hogy a nyomára akadjanak Mortemnek vagy Andrew Bertrannak. A kávé már nem segített a fáradtság mely elrendeltetett, közöttük lépkedett finom bárányfelhőin és csettintésére hol egyikük, hol másikjuk merült kóma szerű mély álomba.

Booth tudta, hogy baj van. Ez a csapat nem az a csapat, akik megmondják egy ősrégi csontvázból, hogy hogyan élt az illető és kivolt. Ez a csapat most csak egy rakás rettegő emberből állt, akinek volt kiért aggódniuk a felszínen, és akik a túlhajszolt éjszakázások miatt a képességeiknek felét használták már csupán. Még Rebecca is elaludt, igaz sírva az egyik sarokban lévő fotelben. Csak Seeley nem volt képes pihenni egy percet sem. Ha becsukta a szemét hol Bones hol Parkert látta, ahogy rá várnak és arra, hogy megmentse őket.

- Ajjaj! – kiáltott fel egyszer csak Zack amire mind felkapták a fejüket.

- Mi a baj fiam? – lépett mellé Max.

- Azt hiszem, tudom miért lőtte szét a házat Mortem a rakétával.

- Miért? – kapta fel a fejét a név hallatán Vergilius.

- Mert keresett valamit!

- De mégis mit?

- Nos, a város műholdas képei alapján lokalizáltam a zónákat ahova Mortem a támadásokat intézte. Izoláltam ez alapján egy olyan részt ahol semmilyen támadást nem volt időzítve eddig…

- A lényeget Zack! – vágott közbe a speciális.

- A lényeg, hogy van egy tízszer tízutcányi szakasz, amely ez eddig sértetten.

- Mutasd!

Zack a főmonitorra küldte a képet.

- Ez itt. – mutatta - Nem biztos, hogy igazam van, de szerintem a célpontja ez a raktár lehet.

- Miért mi ez? – kérdezte Angela.

- Hát ez az! Látszólag semmi, de ha a hő képeket nézed, kiderül, hogy az épületben valami hűtést biztosít még most is, pedig két napja nincs áram.

- Generátora van! Ez miért furcsa? Nem értem, hova akarsz kilyukadni Zack?

- De én igen! – lépett mellé Jack – Ha valaminek ekkora generátora van, az általában látható helyre építik. Az, hogy itt az épület körül sehol nincs, semmi csak egy dolgot jelenthet.

- Mit Hodgins mondd már! – Booth türelme már jócskán fogyóban volt.

- Hogy ez egy titkos kormánylabor! – vette vissza a szót Zack.

- Olyan, amelyikben a halálos vírusokat tárolják?

- Igen Angela pont olyan csak ez rosszabb. Rákerestem az épületre a földhivatal bejegyzett terveiben és kiderült, hogy az építése során olyan különleges szellőzető rendszerrel látták el, amelyet csak igazán nagy veszély esetén építenének! Vagyis is itt harci gázokat és ideggázokat tárolnak.

- Te jó ég! Ha ez annak az örültnek a kezébe jut Washingtonnak és vele a fél keleti partnak vége lesz.

- Sajnos még ennél is rosszabb a helyzet.

- Miért? – tette fel a kérdést Max és most először érezte, hogy a pulóvere nyaka valahogy kisebb lett és szinte megfolytja.

- Próbáltam rákeresni és egy hadügyi feljegyzésben megtaláltam, hogy itt tárolják az x10-es harci gázt is fél éve.

- Mi a fene az az x10?

- A hamvasztó!

- A mi?

- A hamvasztó! – vette vissza a szót Jack – Ezt a gúnynevet kapta. Véletlenül fedezték fel a rovarirtó helyett. Ez egy szerves vegyület. Szoba hőn cseppfolyós így hatékonyabban lehet gyilkolni vele.

- És mennyire veszélyes?
- Az egyik legrosszabb, amit valaha láttam. Bénítja a kolinészterázt. harminc másodperc alatt blokkolja az agy és a gerincvelő összeköttetéseit. Ahol a méreg az ideggyökökbe hatol csak egy kis szúrást lehet érezni. Izomgörcsöt okoz, légzésbénulást, a gerinc megfeszül, majd kettétörik, miközben a bőr lerohad az ember csontvázáról.

- Szentisten! – sápadt el Rebecca aki csak nemrég ébredt fel a mozgolódás hangjaira – Ez vár ránk is? Nincs ellene valami ellenszer?

- Sajnos nincs! A harci gázokat a napalm hatástalanítja általában. Elégeti a robbanás pillanatában. De ezt máshogy alakították ki pont azért, hogy ellenálljon a napalmnak. Csak egyetlen dolog képes megállítani a termit plazma. Ez elég magas hőfokon ég ahhoz, hogy elégesse még időben.

- Termit? Úgy érted az a termit?

- Igen az Alumínium és vas-oxid keveréke. Égés közben folyékony vas és alumínium-oxid keletkezik, ami 2400°C-os hőt termel ez már elég ahhoz, hogy a gázt elégesse, de csak ha időben vetik be.

- Hogy érted azt, hogy időben?

- Addig, amíg még cseppfolyós. Mert ha felforr, akkor már késő lesz.

- Miért Jack?

- Megmagyarázom. Az x10 egy alattomos gyilkos. Egy teáskanálnyi 30 méteres körzetben öl. De ugyanez a mennyiség az atmoszférában már nyolcutcányi távolságban öl meg mindent.

- És mi most ezzel készülünk szembe szállni?

- Hunter nem értem! Azt mondtad tudod miért robbantotta fel a házunkat?

- Valóban Vergilius! Azt hiszem, tudom. Tudod szöget ütött a fejembe, hogy Mortem miért nem támadta még meg a labort. Szerintem, ő is tudja, hogy a gáz csak akkor kerülhet a légtérbe hatásosan, ha a generátor leáll és a szellőztető rendszer megáll. Na, igen ám csak hogy, a generátort úgy tervezték meg, hogy akár évekig is biztosítani tudja majd az áram kimaradása esetén is a hűtést és a szellőző rendszer működését. Mortemnek nincs ennyi ideje várni. Tehát kell neki egy hatásos megoldás a generátor gondra. Kiiktatni csak úgy tudná, ha megtalálná az a szinte lenyomozhatatlan jelet, amit az elektromos művek rendszerében hagyott, amikor töltötte magát és ezen keresztül túlterhelné.

- A laptopja!

- Pontosan!

- Mi köze van ehhez egy laptopnak? –kérdezte Angela.

- Emlékeztek mikor azt mondtam nektek, hogy egyedi darab és, hogy az aksija kibír akár nyolc hetet is?

- Én emlékszem! – vetette oda Booth.

- Nos, ezeket a cellákat Mortem tervezte meg. Ha újra hozzájutna, a géphez a jelek alapján egy óra alatt megtalálná a jelét annak a generátornak, ami a labort működteti.

- De ha ő csinálta, akkor miért nem csinál egyszerűen magának egy másikat?

- Hát ez az Booth, hogy nem megy neki, mert a cellákat Bellatorral együtt tervezték meg. A sors iróniája, hogy az egyetlen embert, aki segíthetett volna neki ebben a tervben ő maga ölte meg.
Megint csak csend ereszkedett a társaságra miközben egyre többen vizslatták a szemükkel az a törött és megviselt kis laptopot, amelynek ebben a pillanatban lett a frigyládával is vetekedő értéke a világ fennmaradásának szempontjából.

Percek is elteltek ebben a néma megfigyelésben mikor a gép ismét félbeszakította a kialakult csendet jelezve, hogy talált valamit.

- Van egy találatunk! – ugrott a monitor elé Angela azonnal – Van egy Ford Terepjáró bejegyezve Daisy Bertran néven. Mutatom a jogosítvány képét.

- Ő az! – kiáltotta Booth miközben szinte felpattant a székről.
- Oké! Akkor lássuk újra az előbbi trükköt remélve, hogy ezt a kocsit be tudom mérni, nem úgy, mint a Toyotát. Szóval indítom a keresést.

Ange lenyomta az entert és a gép keresni kezdte a vételi jelet a Ford bejegyzett GPS-e után.

Pár perc után meg is találta.

- Megvan! Indul a háromszögellés. – újabb percek következtek - Végre! – kiáltott fel a nő egy hangosat. Erre már mind köré gyűltek –A kocsi jelenleg a kikötőben áll a huszonnyolcas móló mellett.

- Angela, keress, rá ki béreli jelenleg ezt a mólót. – adta ki Booth a parancsot, akit szinte új erővel töltött el az a tény, hogy végre halad valamilyen irányba a nyomozás ennyi egyhelyben toporgás után.

- Nézem! Megvan! A móló jelenleg a PANCO Corporation tulajdonában áll.

- Akkor ez zsákutca nem?

- Nem feltétlen! – kezdett szélsebesen pötyögni Zack - Mintha olvastam volna ezt a nevet ma már. És valóban a PANCO a leányvállalata annak a cégnek, amelynek a tulajdonosa száz százalékig Andrew Bertran és a bejegyzett társasági tulajdonok alapján a cégnek sok más mellett egy hajó is a birtokában van.

- Angela nézd meg, hogy a hajó a kikötőben van-e? – utasította újfent Booth és mivel túlfáradt volt ahhoz, hogy visszaszóljon a nő úgy döntött inkább csöndben teljesíti a férfi parancsait még akkor is, ha nem tűri el egyetlen férfinek sem, hogy parancsoljon neki.
- Nézem. Nincs a kikötőben! A hajóúton van!

- Merre felé lehet?

- Nem hiszem, hogy messze menne ez nem egy tengeri hajó, de keresem.

A nap a horizont alá bukott már régen de Angela csak nem akadt még a hajó nyomára sehogy sem. Már éppen azon gondolkozott, hogy elkezdi átnézni a tengert a sasszemmel saját maga mikor Jacknek támadt egy mentő ötlete.

- A bóják Ange!

- A mik?

- A tengerészeti bóják!

- Tényleg a bóják. A vízkiszorítás változása nyomán kiderült van el hajó a közelében. Néha zseniális vagy Jack! – csókolta meg a férjét a nő és máris elkezdte beolvasni a monitorra a térképhálót a bójákkal.

- De a körzeten fél tucat hajó is lehet nem? – kérdezte Zack.

- Igen, de az, amelyiket mi keressük, el akar tűnni így nincs se a száma sem az útiterve leadva a vízi forgalmi Iránnyitoknál. Csak össze kell vetni a kapott adatot a tervekkel és kiderül melyik a mi hajónk.

A következő két órában Angela, Zack és Jack a környék összes hajóját összevetették.

Szeptember 13.

- Azt hiszem, megvan! – kiáltotta Angela – Ennek a hajónak se száma nincs se útiterve és a méretei megfelelnek a műholdkép alapján a cég birtokában lévőével.

- De honnan tudjuk, hogy jó nyomon járunk?

- Én tudom! – minden arc Vergilius felé fordult.

- Honnan?

- Emlékeztek mikor a kaszás becsapódott? A jelek alapján az, aki irányította nem lehetett messzebb az indító egységtől, mint 5 kilométer ennyi ugyan is a vezérlő távol irányíthatósága. Ennél messzebb már csak akkor irányítható a kaszás, ha maga a kezelő teszi a foteljéből. Na, most az indító egység, amelyikről vezérelték éppen Annapolis mellett van. Ott ahol a hajót észleltétek. Vagyis Mortem a hajón van, és ha ő ott van a túszai is ott lesznek. – az utolsó szónál Boothra nézett.

A férfinak nem is kellett ennél több. Felugrott és mit sem törődve a műtéti sebeivel, amelyektől mozdítani is alig bírta az egyik karját elrohant, hogy beszámoljon a JTS vezérnek remélve, hogy még nincs túl késő a fiának és Bonesnak sem. Útközben egyetlen gondolat ismétlődött a fejében csupán. – Tartsatok ki, jövök értetek!