V�gre felcsillant egy kis rem�nysug�r Brennan sz�m�ra, hogy tal�n t�bbet megtudhat Booth holl�t�r�l. De fogalma sem volt, hogy akkor mit fog majd tenni...

Ut�na fogok menni, ak�r hol is van, nem sz�m�t, miken kell kereszt�l mennem. Rosszabb nem lehet, mint az �lmomban....de... tal�n egy kicsit vesz�lyesebb...de nem �rdekel. B�r Booth biztos nem �r�lne, ha vesz�lynek tenn�m ki magam, de annak biztos �r�lne, ha �jra l�tna....��, m�r itt is vagyok...v�gre.

Gyorsan leparkolt a h�z el�, majd az ajt�hoz sietett �s becs�ngetett...

- Tess�k! Miben seg�thetek? – nyitott ajt�t egy �tvenes �veiben j�r�, kedves h�lgy.
- J� napot! Dr. Temperance Brennan vagyok a Jefferson int�zetb�l �s Anthony Cartert keresem. Itt lakik?
- Igen, Tony a fiam. F�radjon beljebb! – invit�lta – B�r m�g � nincs itthon, de b�rmelyik pillanatban megj�het. Foglaljon helyet. – k�n�lta hellyel a nappaliban.
- K�sz�n�m, asszonyom!
- Sz�l�tson csak Gladysnek! Hozhatok egy te�t? �gy l�tom, r�f�rne �nre egy.
- Igen, k�rn�k egyet, b�r nem tudom, hogy ezt hogy �rtette. – n�zett k�rd�n a n�re Brennan.
- Maga vicces Dr. Brennan. Csak arra �rtettem, hogy egy kicsit fesz�ltnek �s kimer�ltnek t�nik, �s erre legjobb orvoss�g, amivel jelen esetben szolg�lni tudok, az egy cs�sze nyugtat� hat�s� tea.
- ��, �rtem. – v�laszolt.
De Gladys nem hallotta, mert m�r a konyh�ban szorgoskodott �s p�r perc eltelt�vel m�r vissza is t�rt k�t cs�sze g�z�lg� tea k�s�ret�ben.
- Parancsoljon, Dr. Brennan.
- K�sz�n�m! – �s m�r bele is kortyolt – Hmm! Ez val�ban nagyon finom Gladys! Milyen tea ez?
- Ez a saj�t k�sz�t�s� teakever�kem. Van benne citromf�, levendulavir�g �s m�g egy p�r gy�gyn�v�ny. Ha gondolja, csomagolok �nnek p�r f�zetre val�t.
- H�l�s lenn�k �rte. – mosolyodott el Bones – Tudja kicsit t�lhajtottam magam az ut�bbi id�ben �s nem is alszok valami t�l j�l.
- Igen, ez el�g gyakori ebben a t�lhajszolt vil�gban. Az �n Tonym is szokott ilyen probl�m�kkal k�szk�dni. Megk�rdezhetem milyen �gyben keresi?
- Van egy k�z�s ismer�s�nk. �r�la szeretn�k megtudni p�r dolgot.
- Rem�lem sikerrel j�r, mert ha j�l sejtem a hadsereg is benne van a dologban �s Tony sohasem besz�l a munk�j�r�l. Nem besz�lhet, k�ti az esk�je. Most m�r �rtem mi�rt ilyen gondterhelt. – �rintette meg Bones v�ll�t egy�tt�rz�en Gladys.

Honnan �rez r� �gy a dolgokra ez a n�?? Hisz nem is ismeri sem Bootht sem pedig engem �s m�gis, mintha m�r mindent tudna r�lunk. Mintha belel�tna a lelkembe, hogy mit �rzek....

- N�zze! – vett le egy k�pet a polcr�l - � itt Tony apja, az �n Jeffreym...

Bones kez�be vette a k�pet, hogy jobban szem�gyre tudja venni rajta a f�rfit. Katonai egyenruh�t viselt, � is az �tvenes �veiben j�rhatott. Carter tizedes sok k�ls� jegyben hasonl�tott r�.

- Tony tiszta apja, a sz� minden �rtelm�ben. – mosolyodott el Gladys – Jeffrey m�r akkor katona volt, ahogy megismertem. Ha bevet�sre k�ldt�k hetekig vagy h�napokig agg�dtam, hogy vajon mi lehet vele. De mindig hazat�rt hozz�nk.
- �s most hol van Mr. Carter?
- Nincs m�r k�zt�nk... – mondta k�nnyes szemekkel az asszony – V�g�l is nem a hadsereg szak�totta el t�l�nk, hanem egy s�lyos betegs�g....
- Sajn�lom!
- �s most pedig Tony�rt agg�dom folyamatosan....

- Anya!! Megj�ttem!!
- Szia Dr�g�m! Gyere, vend�g�nk van! – ki�ltott vissza az anyja.
- ��! Dr. Brennan! �dv�zl�m!
- Na akkor �n magatokra is hagylak benneteket, hogy nyugodtan tudjatok besz�lgetni. – azzal Gladys kiment a konyh�ba.

- Sajn�lom, hogy csak �gy magukra t�rtem, de musz�j volt besz�lnem �nnel! – kezdett bele a mondand�j�ba Bones.
- Semmi baj, de m�gis honnan tudta meg hol lakom? ��, tudja mit? Nem is �rdekes! – mosolyodott el sokat sejtet�en Carter - �r�l�k, hogy �jra l�tom! Miben seg�thetek?
- Nos, Booth �gyn�kr�l lenne sz�, b�r tudom most m�r t�rzs�rmesternek, vagy f�t�rzs�rmesternek h�vj�k. Meg kell tudnom, hogy hol van!
- Sajn�lom Dr. Brennan... de nem tudom a bevet�s helysz�n�t. – mondta sajn�lkozva a tizedes – Nekem csak annyi volt a feladatom, hogy m�g a b�zison volt a t�rzs�rmester, addig mindenben a szolg�lat�ra legyek.
- �s az�ta mit tud r�la? – k�rdezte rem�nyekkel telve Brennan.
- Csak annyit, hogy egy titkos bevet�sre vitt�k, hogy egy csapatot ir�ny�tson. M�g nek�nk se mondtak r�la semmit. �s az�ta nem hallottunk se a t�rzs�rmesterr�l, sem a csapat�r�l. Senki nem mond semmit. Sajn�lom.
- Ne sajn�lja, nem �n tehet r�la. – mondta teljesen mag�ba roskadva Bones – S�t, m�g meg sem k�sz�ntem, hogy kock�ztatta miattunk a katonai el�menetel�t, ami�rt nagyon h�l�s vagyok!
- Sz�ra sem �rdemes Dr. Brennan! Ha lehetne, ism�t megtenn�m. Tudja, az ap�m ut�n Booth t�rzs�rmester a legnagyobb p�ldak�pem. �s l�tom milyen fontosak �n�k egym�snak....Ha b�rmit tehetek, csak sz�ljon, de most egyel�re nem szolg�lhatok t�bbel.
- Ez�rt is nagyon h�l�s vagyok Carter tizedes...Annyit megtenne m�g... – ny�lt bele a zseb�be �s vette el� az irod�j�ban belerakott bor�t�kot – hogy ezt elteszi? �s ha meg tudna valamit Boothr�l, el tudn� juttatni neki? B�r tudom, hogy ezzel is szab�lyokat h�gna �t....
- Megteszem Dr. Brennan! – v�gott a szav�ba Carter - De nem �g�rhetek semmit... csak nem akarom, hogy hi� �br�ndokba ringassa mag�t, ha v�letlen�l nem siker�lne!
- Persze, meg�rtem! Az�rt k�sz�n�m!

Majd fel�llt, hogy t�vozik, de a visszat�r� sz�d�l�se �s gyenges�ge visszar�ntotta a d�v�nyra.

- Valami baj van Dr. Brennan? – k�rdezte ijedten a tizedes – Anya! Hozn�l egy poh�r vizet? A doktor n� nem j�l �rzi mag�t! – ki�ltott az anyja ut�n a konyh�ba.
- Semmi baj! Mindj�rt elm�lik! Csak �sszeszedtem valami v�rust...
  - �n az �n hely�ben az�rt elmenn�k egy orvoshoz, f�leg ha m�r nem el�sz�r fordul ez el�! – utas�totta rosszat sejtet�en Gladys, majd �tny�jtotta neki a poh�r vizet.
- K�sz�n�m, de m�ris jobban vagyok! – b�r ezt � maga sem hitte el igaz�n.
- Hazavigyem? – k�rdezte Carter.
- K�sz�n�m, de semmi sz�ks�g r�! T�nyleg j�l vagyok m�r! – azzal fel�llt �s elindult az ajt� fel� – K�sz�n�m a vend�gl�t�st!
  - Igaz�n nincs mit! ��, v�rjon Dr. Brennan! A tea! M�ris hozom! – sietett ki a konyh�ba Gladys – Tess�k! Fogyassza eg�szs�ggel!
- Nagyon sz�pen k�sz�n�m Gladys! �r�l�k, hogy megismerhettem!
  - R�szemr�l a szerencse! Rem�lem, m�g tal�lkozunk!

Bones kedvesen az asszonyra mosolygott, elk�sz�nt Carter tizedest�l �s m�r �lt is az aut�j�ba....

  - �n mondom neked Tony, Dr. Brennannek orvoshoz kellene mennie!
- Ne m�r anya! Ne l�gy v�szmad�r!
  - Nem eml�kszel ap�dn�l mi volt??? Ha r�m hallgatott volna, ha t�bbet unszolom...tal�n m�g most is... – csuklott el a hangja a k�nnyekt�l.
- Hagyd ezt anya, k�rlek...ne v�dold megint magad...menj�nk be!

* * *

Brennan szinte az utat sem l�tta, csak hajtott...� maga sem tudta, hogy merre...fej�ben teljes volt a k�osz...nem tudta mihez kezdhetne m�g ezek ut�n....vagy mit tehetne, ami k�zelebb hozhatn� a t�rs�hoz. De most semmi �rtelmes nem jutott esz�be, koncentr�lni sem tudott igaz�n. Azon is csod�lkozott, hogy �rt haza. De m�r csak arra eszm�lt fel, hogy a nappalij�ban kuporog a kanap�j�n egy pl�dbe burkol�zva... A telefonja is sz�ntelen�l cs�rg�tt, de arr�l sem vett tudom�st...Csak �lt mag�ba roskadva....
�jabb telefoncs�rg�s...er�t vett mag�n �s felvette...

- Brennan.
- Na v�gre! M�r azt hittem valami baj van, hogy �r�k �ta nem veszed fel a telefont! Megtudt�l valamit Boothr�l �desem?
- Nem Angela, sajnos nem tudtam meg semmit. Mi�ta bevet�sre k�ldt�k Bootht, az�ta a tizedes sem tud semmit. Teljes titoktart�s van az akci�r�l.
- J�l vagy? Ne menjek oda? Viszek egy kis k�nait �s els�r�zget�nk mellette! Mit sz�lsz hozz�? – pr�b�lta egy kicsit jobb kedvre der�teni bar�tn�j�t, nem sok sikerrel.
- Semmi bajom Ange, hidd el! Csak kicsit f�radt vagyok! Sok volt ez egy napra! �s minden hi�ba, mert el�r�bb nem jutottam. – mondta csal�dottan Bones – Mindig is mondtam, hogy a csontokhoz jobban �rtek...
- Ugyan m�r �desem! El�bb-ut�bb hallani fogunk Boothr�l! Biztos nem akarod, hogy felmenjek?
- Nem, jobb most egyed�l Angela. Hamarosan lefekszem. Ne agg�dj miattam! Holnap reggel tal�lkozunk a laborban.
- Ahogy gondolod! De ha b�rmiben tudok seg�teni, csak sz�lj nyugodtan, j�?
- Persze, ne agg�dj! J� �jt Ange!
- J� �jt!

Brennan pr�b�lta a nap esem�nyeit �sszegezni �s feldolgozni. De ak�r hogy is m�rlegelte a dolgokat, nem volt megel�gedve az eredm�nnyel. Minden igyekezet�k hi�ba val� volt. Semmire sem jutott vele...
M�r csak abban rem�nykedhetett, hogy tal�n egyszer Carter tizedes el tudja juttatni a level�t Boothnak, ha siker�l megtudnia hol van egy�ltal�n...Vagy tal�n hamarosan hazaj�n, ha v�ge a k�ldet�s�nek....
Ha....ha.... Csak ez a sok „ha”... bizonytalans�g....
�gy nyomta el az �lom is... a kanap�n, a pl�dbe �s a b�nat�ba burkol�zva....

* * *

Az id� m�lt.......
   1 h�t......
    2 h�t......
     3 h�t....
      4 h�t....

* * *

Carter lak�s

- J� reggelt anya!
- Neked is dr�g�m! J�l aludt�l?
- Nem mondhatn�m. Olyan nyugtalanul forgol�dtam eg�sz �jszaka. Nem tudom mi volt velem.
- Na majd akkor ez a forr� tea �s a kedvenc reggelid helyrehoz!
- K�sz�n�m! Te mindig tudod, mi kell nekem! – �lelte meg az anyj�t Tony.
- Ez csak term�szetes, hisz az �desany�d vagyok! Az any�k mindig tudj�k, mire van sz�ks�g�k a gyerekeiknek!

Egy telefoncs�rg�s zavarta meg a csal�di idillt...

- Egy�l csak, majd �n felveszem! – mondta Gladys.

„Igen, tess�k! Carter lak�s! ...�rtem! Mindj�rt sz�lok neki.”

Hallatsz�dott a szomsz�dos helyis�gb�l.
- Tony! T�ged keresnek!

Carter fel�llt az asztalt�l �s az anyja ut�n ment, hogy �tvegye t�le a telefont.

- Anthony Carter – sz�lt bele.
- Carter tizedes, a k�dsz� „On-day”! – majd letett�k a telefont.

Carter meg sem mozdult, csak tartotta a telefonkagyl�t a kez�ben...most m�r tudta mi�rt volt olyan nyugtalan az �jszaka. Mintha csak meg�rezte volna....

Az anyja csak �llt vele szemben, sz�lni sem mert, ereiben megfagyott a v�r. Tudta, hogy fia arckifejez�se semmi j�t nem jelenthet. Hisz m�r annyiszor l�tta ugyanezt az arcot....csak a f�rj�t�l...ami azt jelentette, hogy hetekre vagy h�napokra t�nt el, an�lk�l, hogy b�rmit is tudhatott volna r�la. Nem tudta, l�thatja-e m�g valaha, vagy ez az utols� k�p r�la. �s most a fi�n a sor....most �t kell elengednie egy ismeretlen, vesz�lyes helyre, ki tudja mennyi id�re....

- Nem kell mondanod semmit! – t�rte meg v�g�l a csendet Gladys k�nnyes szemekkel – m�r tudok mindent... – borult a fia nyak�ba zokogva.
- Nem lesz semmi baj, anya! Hamarosan �jra itthon leszek, meg�g�rem! – �lelte �t az anyj�t � is.

Washingtoni katonai b�zis

- Mindenki k�sz�lj�n �ssze! Egy �ra m�lva indulnak! Addig senki sem hagyhatja el a k�rzetet! Lel�pni! – sz�lt a parancs.

Carternek ez volt az els� �les bevet�se. Nagyon izgatott volt, de egyben f�lt is....

* * *

Egy �ra m�lva m�r egy rep�l�n �lt 9 t�rs�val egy�tt. Nem tudt�k az �ti c�lt, hogy hova �s milyen k�r�lm�nyek k�z� ker�lnek, hogy milyen sz�rny�s�geket l�thatnak....Mindenki a saj�t gondolataiba mer�lve t�lt�tte a rep�l�utat, hi�ba tartott t�bb �r�n �t, egyik�j�k sem sz�lt...
A f�ldet �r�s ut�n katonai teheraut�kra sz�lltak, ami a t�borhelyre vitte �ket.
Most m�r tudta hol van....b�r sejtette m�r indul�skor is, de biztos csak mostanra lett benne...a hely, ahova �rkezett....Afganiszt�n volt.
Az �t sor�n fegyverek ropog�s�t �s katonai helikopterek hangj�t hallotta. Egy-egy goly�, mintha mellette s�v�tett volna el....
Egyszer csak �rezte, hogy az aut� meg�ll.

- Meg�rkezt�nk! Kisz�llhatnak! Sorakozzanak fel a parancsnoki s�tor el�tt! A f�t�rzs�rmester hamarosan meg�rkezik �s megkapj�k a tov�bbi utas�t�sokat. – mondta az �rmester.

�gy is tettek �s v�rtak, majd l�tt�k, amint fel�j�k tart valaki....El�j�k l�pett...

- �dv�zl�m �n�ket az „O.-beetle” csapatban! Rem�lem, felk�sz�ltek minden lehets�ges dologra, mert ami ezut�n j�n az nem lesz egy s�tagalopp! �n leszek a parancsnokuk. A nevem...... Seeley Booth f�t�rzs�rmester.......