.

Vergilius a padl�n fek�dt a fej�n frissen felny�lt sebb�l sziv�rgott a v�r. V�rzett a f�le �s az orra is. Amikor a t�bbiek futni kezdtek felfel� a l�pcs�n megpr�b�lta meg�ll�tani �ket, de nem siker�lt. Csak Huntert tudta elkapni �s visszar�ntani a l�pcs�r�l a t�bbiek m�r feljebb j�rtak, mikor a rak�ta becsap�dott a h�zba. Vergilius volt az egyetlen a n�gy fi� k�z�l, aki tiszt�ban volt vele, hogy idelent a legbiztons�gosabb eg�sz Washingtonban, tal�n csak az eln�ki b�v�helyet lesz�m�tva, de mire vit�t nyithatott volna vagy figyelmeztethetett volna b�rkit a fi�k futni kezdtek sajnos �s neki nem maradt ideje, mert a kiejteni k�sz�l� mondat�t f�lbeszak�totta a rak�ta.
Ha lett volna r� ideje elmondta volna, hogy Mortem aki ezt a h�zat vette mindig is kiss� paranoi�s volt. R�szben tal�n az�rt, mert m�r akkor tudta, hogy nem � az egyetlen a f�ld�n, akinek ilyen k�pess�gei vannak. �ppen ez�rt a megv�tele ut�n �talak�tatta a pinc�t. A falakat kilencven centis vasbetonra cser�lt�k a f�d�m szerkezetet, ami a pinc�t fedte szint�n kicser�lt�k �s volfr�m-karbid valamint szil�cium-karbid r�teget is bele�p�tettek, hogy a nyom�s mellett a h�nek is teljes m�rt�kben ellen�lljon. Azonban volt egy el�g komoly hib�ja a p�nikszoba-atombunker �talak�t�s� helys�gnek. M�gpedig az ajt�. H�tk�znapi ac�l volt, igaz hogy harminc centis, de m�giscsak h�tk�znapi jelleg�. Ahhoz, hogy a bunker t�k�letes v�delmet ny�jthasson, a l�pcs� alj�n l�v�, m�sodik, falb�l ny�l� ajt� bez�r�s�ra lett volna sz�ks�g, csakhogy erre Vergiliusnak m�r nem maradt ideje, mert a t�bbiek kil�ptek a v�delmet ad� helys�gb�l, �s elhagyva ezt az ajt�t a l�pcs�n akartak menek�lni.
A fi� lassan felemelte a fej�t �s megpr�b�lt k�rben�zni. Rettenetes z�g�st hallott a f�l�ben mintha valami �les hangos m�d�n csilingelt, vagy s�polt volna. A hang fizikai f�jdalmat okozott. A l�gz�s nagyon nehez�re esett, az orr�b�l sziv�rg� v�rb�l sejtette, hogy a s�r�l�sei s�lyosak. A keze, ami a robban�skor f�ldet �rt szil�nkosra t�rt. Ahogy a kor�bban eg�sz rendezett pince maradv�nyain v�gign�zett - miut�n a por m�r annyira le�lt, hogy l�sson t�le - megpillantotta az alig k�t m�terre a pince sark�ban a fal mellett l�v� Huntert. B�r iszonyatos f�jdalmakkal k�zd�tt, m�gis ahogy erej�b�l futotta a padl�n cs�szva igyekezett mell� m�szni. Minden mozdulatn�l ord�tott a f�jdalomt�l m�gsem �llt meg. Mikor el�rte a bar�tj�t, akkor kitapintotta a pulzus�t �s az szerencs�re er�s volt.
Ekkor vette �szre a m�sik sarokban Bellatort, vagyis ami az ac�l ajt� maradv�nya al�l, kil�gott bel�le. Neki m�r nem volt szerencs�je. Amikor a rak�ta a h�zba csap�dott egyenesen az ajt� el�tt �llt, amely a robban�skor felszabadul� nyom�s miatt kiszakadt a hely�r�l �s a l�pcs� �v�t k�vetve elsodorta �t ak�r csak a n�gy l�pcs�fokkal lejjebb �ll� Anguist, aki b�r m�g �letben volt a s�r�l�sei olyan s�lyosak voltak, hogy a f�ldi l�tben t�lt�tt ideje minden eltelt pillanattal r�videbb� v�lt.
- Hunter �bredj! T�rj magadhoz! - a fi� nem reag�lt.
Vergilius nem tudta mit�v� legyen, nem merte megmozd�tani a fi�t. M�g egyszer r� ki�ltott.
- Hunter! – ekkor a fi� kinyitotta a szem�t �s felemelte a fej�t, majd egy f�jdalmas ny�g�s k�s�ret�ben megpr�b�lt talpra �llni. Ahogy k�rbe n�zett � is szembes�lt a t�rt�ntekkel. Talpra seg�tette Vergiliust, akinek az arc�t eltorz�totta a f�jdalom a keze miatt.
- Bellator? – k�rdezte. A k�ly�k csak intett a fej�vel a maradv�nyai ir�ny�ba. Zach is megl�tta, ak�rcsak nem messze t�le Anguist. Oda ment �s mell� t�rdelt, b�r mindek�zben id�nk�nt f�jdalmasan felszisszent.
- Bar�tom. – csak ezt az egy sz�t b�rta kimondani. A fi� feln�zett mik�zben a sz�ja sark�b�l a v�r sziv�rgott.
- Kapj�tok el… helyettem. �g�rd… meg… - ny�sz�r�gte cs�ndesen.
- Meglesz! Csak tarts ki. Mindj�rt seg�tek neked. – de a fi� m�r nem halotta, csup�n a mondat elej�t. A teste elernyedt �s a hal�l elragadta a meggy�t�rt test�b�l, a f�radt �s megk�nzott lelket.
Zach m�g vagy �t percig pr�b�lta �jra �leszteni, mik�zben szem�b�l patakokban folytak a k�nnycseppek, de hi�ba. Az �rny�kvil�g nem engedte vissza t�bb� �jdons�lt lak�j�t. V�g�l feladta �s mell�rogyott a f�ldre.
- Hogy jutunk ki innen? – k�rdezte s�rva Vergilius.
- Seg�ts�g kell. Most.
- Kit�l?
- Aki tudja, merre van a h�z.
- A bar�taid! – ki�ltotta a k�ly�k.

Az �rnyak megn�ttek �s a s�t�ts�g bek�sz�nt�tt, hogy fekete f�tyl�val a v�ros lak�it k�r�ltekerje.
A f�rfi m�g mindig az eget n�zte. V�rta, hogy bek�vetkezzen, amit�l tartott. De semmi sem t�rt�nt.
Gondolatait egy �rint�s szak�totta f�lbe. Egy k�z h�tulr�l ragadta meg. Sebesen megfordult �s a gazd�j�ra meredt.
- Hodgins?
- Max.
- Te, hogy ker�lsz ide? – k�rdezte a m�sik f�rfit, majd a kez�ben l�v� kis�rt szem� kisgyerekre meredt.
- El kellett, hoznom a fiamat. Ut�na beragadtunk a metr�ba �s most jutottam ki. De te mit keresel itt? Ugye nincs k�z�d a v�ros megb�nul�s�hoz?
- Persze, hogy nincs! B�r m�g most sem t�rtem magamhoz. Az el�bb olyat l�ttam, hogy m�g most sem igaz�n �rtem.
- Mit?
- H�t a nagy h�zba az el�bb egy g�p csap�dott azt hiszem.
- Belecsap�dott egy g�p? – Jack eln�zett a f�rfi v�lla felett �s miut�n l�tta, hogy az �p�let s�rtetlen furcsa arcot v�gott a m�sikra, mik�zben a karj�ban tartott kicsi csendesen elaludt.
- Te Max! J�l �rzed magad? A h�znak semmi baja ide l�tom…
- Tudom. Vagyis �n is l�ttam, mert a g�p nem �rt c�lba.
- Na, most m�r v�gk�pp nem �rtek semmit.
- H�t �n se nagyon. Azt l�ttam, hogy a g�p k�zeledik, majd valami a gyep alatt felrobban �s rak�t�k s�v�tenek, felfel� amik lel�tt�k a g�pet.
- A l�gv�delem. – b�logatott Jack mintegy �nigazol�st mutatva – Mindig tudtam, hogy csak rizsa, amit a h�zr�l olvasni lehetett. Van �r�d Max?
- Van egy amit Temperancet�l kaptam a sz�let�snapomra. Mi�rt?
- Mennyi rajta az id�?
A f�rfi felh�zta a kab�tja ujj�t �s megn�zte, de az �ra nem mutatott semmit.
- J�. Azt hiszem kimer�lt az elem.
- �n meg azt hiszem, nem. Max azonnal indulnunk kell. Most.
- Mi? Mi�rt? Hova?
- Menet k�zben elmondom. De most nyom�s innen.
- De m�gis hova akarsz menni?
- Vissza a t�bbiekhez miel�bb, mert van egy borzalmasan rossz sejt�sem.
Azzal karon ragadta a mellette �ll� f�rfit �s elindultak a hajdani Jefferson maradv�nyai fel�.

Cam arc�n m�g f�nylettek a k�nnycseppek elvesztett t�rsuk miatt mikor az orvos kil�pett az ajt�n. Gyors mozdulatokkal t�r�lte le �ket, �s mint egy goly� pattant az orvos el�.
- Hogy van doktor �r?
- �n a beteg hozz�tartoz�ja?
- Igen! K�rem, v�laszoljon! Hogy van?
- Nos, ez esetben, �dv�zl�m, Dr. Price vagyok. Szerencs�re a v�rz�st, amit a t�r�tt borda el�id�zett, siker�lt hamar el�ll�tanunk. Egy bonyolult laparoszk�pi�s m�t�ti elj�r�s seg�ts�g�vel pedig helyre hoztuk a t�dej�t. A karj�t �rt l�ved�k csak s�rolta �gy ezt �sszevarrtuk. Kapott v�r�t�mleszt�st. P�r �r�n bel�l kiker�l az �rz�b�l �s akkor bemehetnek hozz�.
- �s milyen gyorsan fog fel�p�lni? - t�rt a l�nyegre Cam azonnal.
- Szerencs�j�re a laparoszk�pia l�nyege pont az, hogy kis bemetsz�st ejtenek a testen �s ezen kereszt�l m�tj�k meg �gy ak�r k�t nap m�lva, ha minden komplik�ci�mentesen zajlik, kiengedj�k.
- �! H�l isten. - s�hajtott egy hangosat a n�.
- Eln�z�s�ket k�rem, de nekem most mennem kell.
- Persze doktor �r! K�sz�nj�k!- ki�ltotta a t�voz� orvos ut�n Dr. Saroyan, majd lerogyott a sz�kre.
- Legal�bb Seeley meg�szta!
- B�r �n is ilyen bizakod� lenn�k, de rettenetesen aggaszt, hogy eddig semmit se tudtam meg Brennan holl�t�r�l. Szerintetek, nem furcsa, hogy semmilyen �letjelet sem adott m�g mag�r�l?
- Azt hiszem a j� sz� erre az ijeszt� �s nem a furcsa lenne. - sz�lt k�zbe Fisher.
Erre mind elhallgattak. Mintha egy l�thatatlan k�z intette volna csendre a csapatot. Nyomaszt� cs�nd t�madt mik�zben mindanyiuk gondolata a n� fel� sz�llt.
A r�m�lt csendet egy telefon cs�rg�se szak�totta f�lbe.
Angela ijedten ugrott oda ahonnan a cs�rg�st hallani v�lte. Meg volt gy�z�dve r�la, hogy hallucin�l, hiszen a mobilok nem j�k m�g mindig, m�r amennyire � tudja.
- Hall�?
- Angela te vagy az?
- Zach? Te… hogy… hol… vagyis…
- Erre most nincs id�m. Azonnal add Hodginst vagy Bootht.
- Az nem fog menni. Jack nem tudom, merre van, Michael�rt indult el. Bootht pedig lel�tt�k �s most m�t�tt�k meg.
- Akkor add Sweetset.
- Sweets… - a l�ny hangja elcsuklott egy pillanatra. �rezte, hogy a zokog�s, mint egy meleg s�l k�rbefonja a tork�t. Nyeldeste a k�nnycseppeket, de sz� nem j�tt a sz�j�ra.
- Angela ott vagy m�g? Mi t�rt�nt? Hall�?
- Igen… itt vagyok! – tal�lta meg a hangj�t a l�ny.
- Sweets veletek van?
- Sweets meghalt.
- Mi??? – ki�ltotta a k�ly�k a telefonba – Mi a pokol t�rt�nt ott?
- T�zharcba ker�ltek, azt hiszem.
- Francba! Az els� pszichol�gus volt, akit kedveltem.
- Hol vagy Zach?
- Nem sz�m�t. �gy m�r nem. Seg�tened kellene.
- Miben? Nekem?
- Igen neked! Vergilius adott egy g�pet Boothnak. Meg van m�g?
- Wenddel behozott egy t�r�tt laptopot �s k�t mobilt az utc�r�l, miut�n a t�bbieket a m�t�be tolt�k. Melyikre gondolsz?
- A laptopra! Mennyire t�rt �ssze?
- Megn�zem. V�rj egy kicsit. – Angela visszaindult a sz�kek �s a t�bbiek ir�ny�ba, akik �rtetlen�l n�zt�k a n�t mi�ta felvette a cs�rg� mobilt. Mikor a sz�khez �rt mell� guggolt �s felnyitotta a g�pet. A kijelz� k�z�pen kett�repedt, de m�g m�k�d� k�pes volt. Ami ki is der�lt, amint a n� megnyomta a bekapcsol�s gombot.
- M�k�dik Zach. B�r nem tudom mit�l, de megy.
- Akkor most j�l figyelj r�m Angela. Seg�tened kell, de s�rg�sen. �n elmondom, te mit fogsz csin�lni, te pedig, megteszed. Vil�gos?
- Nem tetszik ez nekem Zach. Hol vagy egy�ltal�n? Mi�rt nem j�ssz ide? Hol van Brennan? Veled van?
- Sajn�lom Angela de most nem tudok v�laszolni ezekre a k�rd�sekre. El�bb seg�ts kijutnom onnan ahol vagyok, �s ut�na megkapod a v�laszokat, amiket akarsz, de nem most.
- Rendben. Hallgatlak. – komolyodott el a szok�sosn�l is jobban a n� �s elkezdte v�grehajtani mindazt, amit a fi� k�rt t�le a telefonban.

A k�rh�zi ajt�k kiny�ltak �s k�t fekete ruh�s f�rfi l�pett be rajta. P�r m�sodpercre meg�lltak a betegir�ny�t� pult mellett, majd egyenesen a m�t� fel� indultak, hogy teljes�ts�k a kapott parancsot.

A s�t�t kis kabint vak�t� f�ny�radat �nt�tte el, ahogy az ajt� felny�lt. A n�, akit az �gy l�b�hoz bilincseltek f�jdalmasan ki�ltott fel mik�zben megpr�b�lt belen�zni a feh�rs�gbe. Egy ember �llt az ajt�ban, kez�ben valami eg�szen furcsa k�pz�dm�nnyel. A n� el�sz�r nem tudta kivenni mi lehet az, majd az alak bel�pett �s a mellette �ll� �gyra tette a dolgot. Most m�r vil�gosan l�tta Bones is. A teremtm�ny egy emberi l�ny volt. A f�rfi, akit k�zben felismert, megfordult �s kiment. A n� k�zelebb k�szott a f�ld�n az �gyhoz, �s meg�rintette a rajta fekv� testet. A pulzusa szab�lyos �s er�s volt. Teh�t �l. – gondolta mag�ban, csak azt nem tudja kicsoda, vagy, hogy mi�rt hozt�k ide. Ahogy v�gigtapogatta a vaks�t�tben, lassan k�rvonalaz�dott benne valami. A g�nd�r haj, az apr� termet. V�gigsim�totta az arc�t. Ebben a pillanatban m�r tudta ki fekszik az �gyon. A l�legzete elakadt �s �sszeszor�totta a sz�j�t.